Kérdésed van? Hívj most: +36703612044

Szabó Ferenc, a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség Elnöke vendégünk a Zene Világnapján

Szabó Ferenc, a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség Elnöke vendégünk a Zene Világnapján
Érdemei és munkássága már 25 éve meghatározó a szakmában, így nagy megtiszteltetésként ért bennünket, amikor elfogadta felkérésünket az interjúra.

Fő témánk a karnagyi munkába való bepillantás volt, de természetesen nem hagyhattuk ki a Magyar Fúvószenei Szövetségről szerzett friss információkat sem.

„19 éves koromban teljesen véletlenül lettem karmester.”

– így kezdődött a kávéházi beszélgetésünk…

Sok olyat hallottunk már, hogy valaki véletlenül választ egy szakmát, mert éppen úgy alakul az élete. De hisszük is azt, hogy egyes embereknek nem véletlenül válik majd ez igazi hivatásukká! Természetesen nagyon sok munka, gyakorlás és kitartás kell hozzá, de a közben kialakult szenvedély minden esetben tovább lendíti őket a felmerülő nehézségeken.

Szabó Ferenc esetében is így történt. Jelenleg Győrben él. 1998 óta dolgozik tanárként a Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézetében. Ő a nagy sikerű Győr Symphonic Band vezetője. Tanít a Komáromi Egressy Béni Alapfokú Művészeti Iskolában és 1992 óta vezeti az Egressy Béni Fúvószenekart. Pauer László karnaggyal közösen pedig részt vesz Tatabánya Város Fúvószenekarának felkészítésében is.

2015. májusától még egy kinevezés érte: 

egyhangú döntés alapján őt választották a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség Elnökévé. Ez a titulus 5 évre szól.

 

Beszélgetésünk alatt többször megfordult a fejemben: „Ha így kezdődik egy véletlen karrier, mi lett volna, ha tudatosan is erre a pályára készül?”

Szabó Ferenc karnagy

Ha most összegeznem kellene ezt az interjút, így foglalnám össze: Egy végletekig elkötelezett ember fantasztikus karrierjébe kapunk most bepillantást. A mindennapokba és az ebből adódó lehetőségekbe..

De a karnagy úr természetesen nem így fogalmaz. Ő ennél sokkal elhivatottabb és szerényebb.

„19 éves végeztem a „konzin” és mellette a Tatabányai Fúvószenekarban játszottam, mint klarinétos. A nyár elején történt, hogy az akkori karmester, Józsi bácsi, egy súlyos betegség miatt nem tudta tovább vezetni a zenekart. S mivel friss végzősként akkor nekem volt a legmagasabb zenei végzettségem, így hát felkértek, hogy tartsam össze a rezesbandát. Első gondolatra képtelenségnek tűnt….

… a másodikra is.

Aztán mégis IGEN-t mondtam, mert senki sem szeretett volna külsős szakembert hívni. De volt egy feltételem! Mégpedig az, hogy csak 3 hónapig vállalom, mert szeptember 1-jével a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára mentem továbbtanulni.

Így hát nekiláttunk. Azt viszont álmainkban sem gondoltuk, hogy annyira jól sikerül a dolog, hogy az a bizonyos 3 hónap a mai napig nem ér véget. Azóta is együtt dolgozunk – mint klarinétos és mint karmester is.

 

Ezek szerint a klarinét volt akkor az első helyen. Ma viszont már a karmesteri szerep irányít. Mikor változott meg a sorrend?

A győri főiskola után Budapestre jelentkeztem, a Zeneművészeti Főiskolára, fúvós-karnagyi szakra.  Szerettem volna kitanulni ennek is a csínját-bínját, nagyon érdekelt, hogy mit tudok kihozni belőle. Hajtott, hogyan lehet még jobban csinálni.

Mert sokan azt hiszik ám, hogy az ember csak kalimpál és kész…

Olyannyira lelkes lettem a tanulóévek alatt, hogy a legutolsó művész-tanári master diplomámat 2011-ben szereztem a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán.

Mindezek mellett rengeteg gyakorlás, munka és hosszú-hosszú évek állnak. Ez idő alatt született például 4 gyermekünk. A folyamatos tanulás közben Győrben, a Széchenyi István Egyetemen is munkát kaptam, ahol ugyanúgy elvárják, hogy az ember a legmagasabb szinten teljesítsen.

Idén 25 éve, hogy pályán vagyok, mint karmester.

 

25 év tanulása és tapasztalata azhogy tud újat mondani bármelyik zenekarnak?

Ez így nagyon szépen hangzik. Én viszont csak abban bízom, hogy újszerű vagy javasolt dolgot ajánlhatok bárkinek, aki kéri.

Bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan néz ki egy Fúvószenei Szövetségi Elnök időbeosztása?

Van három állandó zenekarom:

  • Tatabányai Városi Fúvószenekar
  • Komáromi Egressy Fúvószenekar – zenekari összetételében ez inkább egy ifjúsági kategória
  • és a Győr Symphonic Band, ami az ország egyik legkiemelkedőbb együttese. Nagyon büszke vagyok rá!

Tanítok a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetében. E mellett több szimfonikus zenekarral vagyok kapcsolatban. Kiemelt öröm, hogy minden évadban jelen lehetek a Győri Filharmonikusok Zenekarral is.

Betanító és mint koncertező karmesterként is sok meghívást kapok szerte az országban. Ezt nagyon élvezem, és óriási megtiszteltetésnek tartom. Kevesen hinnék, de ilyenkor én is sokat tanulok.

A Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség elnökeként egy nagyon mozgalmas nyári időszakon vagyunk túl. Rengeteg fesztivállal, zenekari minősítéssel, fúvószenei továbbképzéssel és egyéb, minőségi színvonalat emelő tevékenységgel.

Szabó Ferenc karmester, Győr Symphonic Band

 

Ön fúvós-karmester. A mai napig aktív klarinétos is. Hogyan tud segíteni, milyen tanácsokat tud adni a vonós vagy épp az ütős szekciónak?

Jó a kérdés. Előfordult már, hogy mint fúvós karmesterről azt hiszik, hogy más, például a vonós hangszerekhez nem ért. De épp ezért kellenek a speciális szimfonikus karmesteri iskolák, ahol tulajdonképpen az anyagismeretben és a hangszerismeretben tanítanak/tanítunk speciálisabb dolgot. Mindezek ismerete elengedhetetlen a karmesteri munkához.

Nyilván, én a fúvós anyagismeretből vagyok jóval erősebb, de mint klasszikus zenész tisztában vagyok a szimfonikus irodalommal is.

 

Az egyik talán leglátványosabb változtatás – ami valljuk be, ma már Szabó Ferenc nevéhez kötődik – az a zenekari ülésrend módosítása. Milyen célt szolgál ez az átrendezés?

Ez egy nagyon érdekes dolog! Én a 25 év alatt nem tudom, hányszor ültettem már át a saját zenekaraimat. Ez mindig egy útkeresés.

Egy hangzásbeli útkeresés, illetve egy alkalmazkodás ahhoz, amit egy meglévő apparátus ad.

Egy szimfonikus zenekarnál – hivatásos muzsikusokról lévén szó -, mindig ugyanannyian tagjai a zenekarnak. Ott biztos, hogy a két klarinétos, meg a két fuvolista, meg a 12 hegedű is ott lesz az első szólamban, ha annyit kíván az apparátus. Mindig annyi zenész van, amennyit a darab kíván.

Ez a fúvószenekarban, főleg az amatőr fúvószenekarban nem így van

Ott elég nagy cserélődés van ilyen téren. Az én két zenekaromnál is folyamatosan változó, hogy melyik szólamban vagyunk erősebbek. És ehhez kell igazán az a nagy szakmai felkészültség, hogy az ember az éppen aktuális csapatából hogyan tudja a legtöbbet, legjobbat kihozni, és azt a csapatot a legjobban mozgatni.

És ezt most szó szerint is kell érteni és mentálisan is!

Fontos, hogy mindig úgy kell felkészíteni a zenészeket mind koncentrálásban, mind összhangzásban, ami a legideálisabb, és ami a legjobb benyomást kelti kifelé.

 

Ez egy improvatív feladat?

Nem, azért ennyire nem. Mondok egy példát.

Az egyik együttesemben hosszú időn át kevesebb volt a klarinétos, mint az számomra elvárható volt. Akkor azt a kevesebb embert próbáltam úgy ültetni, hogy az kifelé nagyobb tömegű hatást keltsen. Mivel most több lett a zenészem, most más szisztémát alkalmazok. De attól, hogy többen vagyunk, még nem szól jobban egy zenekar.

Az ülésrendet maga a hangszerelés is változtathatja.

Minden a zenét szolgálja! Minden, amit csinálunk, az azt szolgálja, hogy az még nagyobb zenei élményben és zenei kifejezésben csapódjon le. A közönség zenei és esztétikai élményében.

Ez a legeslegfontosabb!

  Győr Symphonic Band, Szabó Ferenc karnagy

 

Ez is a karmester feladata?

Persze, ami ott megszólal, az a mi felelősségünk.

Úgy gondolom, az is az én felelősségem, ha éppen adott pillanatban az egyik hangszeres kolléga nincs olyan megfelelő szinten akár mentálisan is. Az is az én hibám, ha ez egy koncerten történik, mert én nem készítettem fel kellőképpen. Ez egy borzasztó nagy pedagógiai dolog

 

És mi a helyzet akkor, amikor vendégkarmesternek hívják? Ilyenkor hogyan vállalható ez a felelősség?

Vendégkarmesternek lenni a világ legjobb dolga! Ha egy zenekar vendégkarmestert hív, akkor az a vezető biztos lehet benne, hogy jó helyre megy vendégeskedni.

Hozzám is szoktak vendégkarmester kollégák jönni az egyetemi zenekaromhoz. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor még többet várok el a saját zenészeimtől mind jelenlétben, mind felkészültségben, mind szólamtudásban. Ez egy presztízs, hogy milyen véleményt alkot a zenekaráról egy vendég.

Visszatérve a kérdésre –  vendégkarmesternek lenni egy nagyon hálás feladat. Nem beszélve arról, hogy a sok szerkezeti és szervezeti intézkedésben az embernek ilyenkor nincs felelőssége.

Csak a munka számít. A vendégkarmester két-három nap alatt veszi át intenzíven a zenekarral az adott darabot. És itt van a lényeg, az intenzív gyakorláson. Egy vendégkarmesternek nem kell napi problémákkal foglalkoznia.

 

Mennyit számít, hogy egy zenekarnak ki és milyen karmestere van?

Ahogy megszólal egy zenekar, lehet hallani, hogy milyen szintű vezetés alatt áll. Sokan nem hiszik el, pedig így van! Nagyon sok minden a karmesteri pultnál dől el: az elképzelés, a hangzásigény, az intonációs igény, a balansz, a zenekar fegyelmezettsége és még sorolhatnám….

Nemrég egy zenekari versenyen zsűriztem, és amikor a zenekarok felültek a színpadra, már abban a pillanatban lehetett látni, hogy melyik zenekarnál milyen fegyelmezettséggel működnek a dolgok.

… ahogy felmegy a színpadra, ahogy leül, ahogy behangol, ahogy odakészül.

Természetesen ez már mind nagyon szakmai dolog és nyilván ezt egy zsűri nem pontozza. Csak jelzések…

És abban a pillanatban, hogy a karmester az első avizóját, felütését megmutatja a zenekarnak, és ellendíti az első ütését, abból számunkra nagyon sok minden kiderül!

Mind zsűrizés, mind nem zsűrizés szempontjából, az első benyomásnak óriási szerepe van.

Nyilván, ez a teljes összhangot mutatja a zenekarokról. És mint ahogy már említette, ez mind a karmesteri pozíció összetett feladataihoz tartozik. De lehet ezt tanítani valamiképpen?  Szabó Ferenc zsűrielnök, Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség

Nem! Ezt sehol sem. Ez csak tapasztalat.

És a tapasztalat része az is, hogy az embernek mindenből tanulnia kell. Én mindenből tanulok!

Amikor zsűrizek, nagyon sokat tanulok abból, amit a színpadon látok. Olyanokat jegyzetelek magamnak, ami nemcsak arra vonatkozik, hogy ha a zsűrizendő zenekar megkeres, akkor szakmázni tudjak, hanem azt is felírom magamnak, hogy az a darab tetszett, vagy nem tetszett, miért tetszett, csinálnám-e, nem csinálnám-e, és ha csinálnám, mire kellene odafigyelnem.

 

Miért ennyire fontos mindez?

Mert egy karmester kívülről úgy soha nem hallja a zenekarát, mint a közönség. Ezért is nagyon jó, amikor zsűrizni járok. De például koncertekre is tanulni járok. Olyan nincs, hogy én nagyon okos vagyok, más meg nem ért semmihez. Lehetek hozzáértő sok mindenben, de csak akkor, ha folyamatosan tanulok!

A fúvószenei világ is felgyorsult. Folyamatosan figyelem a nemzetközileg kialakuló trendeket. Azokat a műveket, amiből még újabbat, még extrémebbet lehet fúvós zeneileg kihozni. A szólamtudás és a hangszeres tudás miatt ezt már az egyetemi zenekarom tudja csak követni.

És a másik nagyon fontos dolog:

Egy karmesternek borzasztóan jól kell tudni az anyagismeretet!

Egy jó karmesternek tudnia kell, hogy adott szituációban, az adott felkészültségű zenekarnak, az adott pillanatban mik a határai, ill. fölfelé vannak-e korlátai?

A koncert repertoárt én mindig úgy építem fel, hogy legyen egy nagyon komoly – esetleg az erőn még egy picit felüli – darab, aminek a megoldása a konkrét feladatunk, mert ebből fejlődünk. A többit pedig úgy körberakni, hogy akár már olyan mű is legyen közötte, amit már korábban játszottunk, eltettük, újra gondoljuk és akkor az sokkal könnyebben, szabadabban megy. Mindezek közötti egyensúly megtalálása is óriási feladat!

Repertoár-ismeret, kommunikáció, pszichológia – nagyon összetett dolgok.

Így visszagondolva – hogy én 25 éve csinálom ezt -, soha nem bántam, hogy folyamatosan tanultam és még most is tanulok, mert mindig lehetne jobban és szebben és még tisztábban játszani.

 

De ez legfőképpen saját elvárás, nem?

De igen! Tartom azt a mondást és most már kezdem egyre jobban megélni, hogy minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud..  Mert bár már nagyon sok mindent csináltam és tényleg szép eredményeim vannak, ennek ellenére csak az van bennem, hogy még ezt sem tudom és még azt is szeretném megtanulni….

 

Kitől tud tanulni egy ilyen maximalista művész?

Hála Istennek, vannak olyan kollégáim, régi iskolatársaim, akikkel egymást figyelve, egymást segítve adjuk át a tapasztalatainkat. Például van olyan kollégám, aki Magyarországon olyan egyedülálló módon tudja a fúvószenei repertoárt, hogy tátott szájjal nézem a mai napig is bármelyik előadását.

magyar-fuvoszenei-es-mazsorett-szovetseg

Hálás feladatnak érzem én is, hogy ilyen emberekkel tudok beszélgetni és ennyi mindent tanulhatok magam is egy-egy beszélgetés kapcsán. És remélhetőleg öröm az Olvasónak is, hogy ilyen mélységben kap bepillantást egy nagyra becsült művész mindennapjaiból.

Beszélgetésünk témája azonban nem csak Szabó Ferenc karnagy, tanár és klarinét-művész bemutatása, hanem a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség munkájának és munkásságának feltérképezése is.

2015-ben választották meg egyhangúan a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség elnökévé. Hogyan értékeli az eltelt időszakot?

Azt gondolom, hogy legnagyobb eredményünk az elmúlt évben, hogy folyamatos karmester-továbbképzéseket tudtunk létrehozni. Ez mindenképpen hiánypótló és minőségben egy hatalmas előrelépés. Az eddigi beszélgetésünkből pedig kiderülhet, hogy ennek miért is van ekkora jelentősége.

S talán pont ebből kiindulva, már megvan a következő nagy tervünk.

2017-ben ugyanis egy jóval átfogóbb, hosszabb továbbképzést szeretnénk tartani – akár egy nyári táborral összeegyeztetve – a kollégák számára. Szerencsés vagyok, mert úgy érzem, hogy egy komoly csapat áll mellettem, ahol az elnöknek az a dolga, hogy ha mindenki jól elvégzi az előre meghatározott feladatát, akkor együtt örüljön a csapatának, terelgesse őket és kitűzze az újabb és újabb célokat.

 

Pont, mint egy karmester is, igaz?

Így van! Amikor az elnökségi gyűlésen bizalmat kaptam a közgyűléstől, akkor ott rögtön magamhoz hívtam az elnökséget, és azt mondtam:

„Uraim, én semmi mást nem kérek, csak annyit, hogy ugyanazt csináljuk, ahogy egy karmester vezeti a zenekarát, és ahogy egy zenekaron belül működik a leosztott feladatok megvalósítása.”

A karmester feladata, hogy a lehető legjobban szóljon a zenekar, jelen esetben, mint elnök valószínűleg én vállalom ezt a feladatkört.

Egy zenekarnál valaki a buszt rendeli, a másik a pályázatokat figyeli, a harmadik a kottatárat rendezi, a negyedik a hangszerek felújítására gondol, és a többi, és a többi…

Nálunk ez ugyanúgy működik, csak más feladatkörrel. De mindenkinek van dolga és mindenkinek megvan a felelőssége.

Szabó Ferenc, a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség elnöke

 

Ön a Szövetség elnöke. A fúvószenei feladatokra már rálátunk és csak hatalmas elismeréssel beszélhetünk az elvégzett munkákról. De milyen feladata van a mazsorett szekcióban?

A mazsorettek a 10. évben csatlakoztak a Fúvószenei Szövetséghez. Így hivatalosan már 2001. óta dolgozunk együtt. A mazsorett szekcióban van egy olyan vezető elnök asszonyunk, Dr. Tóthné Rozsályi Judit személyében, aki legalább olyan jól el tudja azt a sok-sok csinos hölgyet terelgetni, mint ahogyan én próbálom a férfiakat a mi oldalunkról – de neki nehezebb a feladata.

A legfőbb célkitűzésünk, hogy a két tagozatnak erősítenie kell egymást! Ezért van, amikor hetente egyeztetünk és beszélünk a feladatokról. Ez nagyon nagy szervezettséget igényel.

Több alapvető feladatot kell teljesíteni:

  • egyrészt fontos, hogy minden fesztiválon legyen a régióban jelen lévő szövetségi fúvós zenekar, aki reprezentálja a szövetségek közötti kapcsolatot
  • a másik fontos kritérium, hogy élőzenére kell felvonulni a mazsoretteknek.

Ezek nem nagy dolgok és nem csodák. Aki a nagy dolog és aki a csoda, az mindig az egyén és a személy, aki a zenekar vagy épp a tánckar előtt áll.

Mert minél képzettebb egy szakember, ugyanazt a zenekart másképp tudja megszólaltatni, másképp tudja irányítani, vezetni.

Ez a Szövetség igazi munkája, mert ettől lesz sikeres és élményszerű minden előadás. Más nem számít!

 

Szerk: Nemes Claudia